Indító események:
Egyszer, próbaként, jósoltattam magamnak egy amerikai online jóssal. A következőt írta rólam:
"I get the feeling that you have a very strong sense of intuition about whether a man is worthwhile or not and whether or not he has a good heart."
A héten történt. Megyek lányommal a VI. kerület egyik kevéssé forgalmas utcájának járdáján. Huszonéves (fehér bőrű, kulturáltan öltözött) nő mobillal a kezében, markánsan oldalba taszajt, azzal a céllal,hogy leelőzzön (miközben enélkül is simán elférne). Majd 3 lépéssel előttem szitkozódni kezd (trágárul) hogy miért állom el az útját. Volt még némi kulturált hozzászólásom azzal kapcsolatban hogy ezt másként kellene megoldani, de ez még tovább eszkalálta a rám zúduló trágárságokat. Napsi az egészet döbbenten nézte (meg én is - mi van?!)
Elkezdtem gondolkodni azon, hány más választása lett volna 1. rendesen kikerülni, akár úttestre is lelépve, 2. elnézést kérni és arrébb mentem volna, 3. stb. Na de rövid idő alatt megfogalmazódott bennem a hüllőagy (Fathertől származó) metaforája. Néhányan FB-n úgy gondolták, nincs választása, mert hüllőagyú. Szerintem van (de valóban, hogy egy hüllőagyúnak van-e, azt nem tudom).
Erről (is) eszembe jutott Viktor Frankl. Amiből most összefoglalok: Az ember az értelemre irányuló kérdéssel szemben.
Frankl túlélési technikákról ír. Hidegben, éhínségben, elcsigázott foglyok reggel, feszes sorakozó után indulnak a szőlőbe dolgozni, puskatussal hajtják őket. Aki nem sorakozik feszesen, azt csizmával rúgják. S a pária-létben egyszer csak suttogni kezd egyikük: "Te, ha most látnának minket a feleségeink" - és máris ott van a felesége képe. Frankl folyamatosan - spirituális szinten - beszélget a feleségével (aki ebben az időpontban már nem él). "A feleségemmel beszélgetek! Hallom, amint válaszol, látom, ahogy nevet, látom követelő és bátorító tekintetét és tekintete - elevenen vagy nem - jobban sugárzik, mint a most kelő nap." Lényegtelen számára (akkor és utólag is) hogy a felesége él-e vagy nem. Ő ad értelmet Frankl életének, szenvedésének. "A szenvedésnek akkor van értelme, ha te magad leszel más!' - fogalmazza meg máskor.
Intermezzo. "Ami élni akar benned, azt hagyd élni" - saját, éjjeli intuícióból beszivárgott mondatom, amelynek keresem az értelmét. (Nem -mindig - a külső realitás a lényeg, hanem ami benned él, élt, ami benned erős, erősebb). FA megígérte, hogy SMS-t küld újévre. Évek óta abban reménykedem, hogy a következő újévet már új párommal fogom tölteni. Nem nagy kívánság, nagyon emberi kívánság, és nem jön össze. Soha nem voltam hozzá annyira közel mint idén...és ismét csak a remény maradt. Azért kértem FA-tól ezt, mert azt akarom, hogy éljen bennem a remény, és azt érzem, hogy ő van a legközelebb ahhoz, hogy ezt tudja bennem éltetni (és Father, aki nem SMS-ezhet nekem, mert ő a terapeutám). Talán, igen, majd a jövő évben.
Frankl: "A szeretet olyannyira nem egy ember testi létezését jelenti, hanem sokkal inkább a szeretett ember legmélyebb szellemi lényegét, az "ígylétét". Az Énekek Énekét (8,6) idézi: "Tégy engem, mint egy pecsétet a Te szívedre...mert erős a szeretet, mint a halál."
A lágerekben folyamatosan küzdöttek a foglyok életük értelmetlenségével. Frankl azzal tartotta bennük a lelket, hogy egyiküknek a fia felnevelését, a másikuknak a műve kiadását - kinek-kinek a saját életcélját - hangsúlyozta, éltette. Ez évekig fenn tudta tartani mindkettőjükben a továbbélés iránti felelősségüket és utolsó erejüket. Aki elveszítette a reményét, az meghalt. Idézi egyik rabtársa esetét, aki egyszer azt álmodta, hogy egy hang azt mondta neki, 1945. március 29-én lesz vége a háborúnak. 1945.március 30-án már halott volt, elvitte aznap a tífusz (a háborúnak aznap nem lett vége, és az illető elvesztette reményét és ellenállóképességét).
Intermezzo: Kicsit másként, de az idősebbekkel, nyugdíjasokkal is fontos éreztetnünk a fontosságukat, életük értelmességét. Nekem sem mindig sikerül, és néha vissza is élnek a figyelmemmel (Akik ide tartoznak, szüleim, egyik csoportvezető társam, FA). Iszonyú fontos, éltető, nagyon örülnek neki, láthatóan lelkesednek, kivirágzanak, felvidulnak. És ez jó.. Fontos vagy, olyan jó érezni, hogy fontos vagy(ok).
Frankl azt az eseményt is idézi, amikor krumplilopás miatt választás elé állítottak 2500 fogolyt. Vagy kiadják társukat (és ő ezáltal meghal) vagy egy napig böjtölnek. "Természetesen" mondja Frankl, "inkább böjtölt a 2500 bajtárs, mintsem azt az egyet hóhérkézre juttatta volna." Igen, mindig van választás. Az éhező és fázó foglyok nyomott hangulatban ültek a barakkban, majd a blokkfelügyelő hirtelen azt mondta Franklnek, tartson előadást. Így is tett, összeszedte végső erejét, és beszélt - a többiek pedig hallgatták. "Amit megéltél, a világ semmilyen hatalma sem rabolhatja el tőled." - idézett egy költőt (sajnos nem írja, kit - nincs hivatkozva, érdekelne).
S amit a legfontosabbnak tartok az egész Frankl műből (annak hangsúlyozása mellett, hogy az illető analitikus - bizony ám kedves önző analitikus Ismerőseim, példát vehetnétek róla),annak hangsúlyozása, hogy alapvetően kétféle ember van: jóindulatú és rosszindulatú, tisztességes és tisztességtelen, angyali és ördögi. Itt emeli ki, hogy voltak igen jó szívű lágerparancsnokok, akik esetenként gyógyszert kuporgattak össze a foglyoknak, és természetesen, rendkívül gonoszak is.Egyes őrök saját ennivalójukat osztották meg a foglyokkal (ami könnyet csalt a szemekbe). Az ember, írja "az a lény aki feltalálta a gázkamrát", és "az a lény, aki emelt fővel és imával az ajkán ment a gázkamrákba".
Szóval, hüllőagyú embertársam, van választásod az utcán való közlekedés terén, és felelős vagy azért,mert nem tanultál meg érzelmi intelligens módon problémát kezelni. Ha a gázkamrák árnyékában élő foglyok meg tudták oldani, talán Te is meg tudnád, még ha meredeken hangzik is egy kis emberség gondolata.
Graz: A világ mindenekelőtt, transzperszonális :-) A buszon két Szegedről érkező egyetemi oktató társamat vettem észre, ötvenes, egyedülálló nőket. Többen is jöttek egyedül (hozzám hasonlóan) és integrálódni tudtak a közösségbe. Hármasban mászkáltunk...Nos, gyönyörű dolgokat láttam. Székesegyházat, mauzóleumot, Betlehemet jégből, szépséges kerengőt, sok szép díszített régi házat. Amik legjobban tetszettek:1. II. Frigyes mauzóleumában az egyik oltár, amely halványzöld-halványpiros-drapp árnyalatú márványból készült, valami fantasztikus pasztellszín 2. kettős csigalépcső (Doppelwendeltreppe), 3. székesegyházban elefántcsont láda, rózsaablakok, finom mívű Betlehem, rengeteg arany. 4. csodaszép udvarok, kerengők, belső kutak 16.-18. századból.
Az egyik udvarban úgy éreztem magam, hogy igen, itt vagyunk, a hipnózisban látott váram belsejében, éppen ilyen volt az udvara, akár fel tudtam volna menni képzeletben a könyvtárba. Déja vu érzés - nézegettem a kutakat is - pont ilyen volt az is, amelyet a hipnózisban láttam - mesebeli tájakon jártam.
Szabadidőben beültünk egy kisvendéglőbe, finom volt a kaja, pár apróságot vettem Napsinak (extra gumicukrot, hűtőmágnest). Holnap felmegyünk a várba, már várom.
Reggel, amíg még nem jöttem el, megszeretgettem Napsit, a kezemet a kis arcára pakolta, jelezve, hagyjam ott. Ő ezt szavak nélkül teszi, amikor lehet, beszéd nélkül kéri a szeretetet. Nagyon szeretem a Kiskölyköt. Napsi hihetetlenül kedves, puha, finom, érzékeny gyerek, minden rezdülését ismerem, és olyan jó érzés, hogy mindig, mindenkor belőlem jön az, amit mondok neki. Semmi formálgatás, alakoskodás, udvariaskodás, 100% jelenlét, hitelesség. Napsi egyébként nagyon érintős gyerek. Amikor beszél, mindig csinál valamit hozzá. Odanyomja a kis lábát (vegyem le a zoknit) kezét nyújtja, pakolgatja a szülő/nagyszülő kezét-lábát, fészkelődik, bújik, hangokat ad (hihetetlen aranyosakat), kéri, hogy cipeljem, rámdől, elhúz. Vagy csak néz rám: csodaszép szürke a szeme (senkinek sincs ilyen a családban). Elég ránéznem a kis szemére, és érzem, hogy mi van a lelkében. Nem kell megérintenem a kis fejét, annyira bennem van a tapintásérzete, lágy, pelyhes, "csibe". Szeretem cipelni a hátamon: holding, containing, being and dreaming. Napsival elég jó anyukának érezhetem magam, mert ilyen ő: nagyon él, minden pillanata egy-egy érzelmi rezdülés. Napsi (és szerintem minden gyermek) maga a csoda. Én őt úgy szeretem, ahogy Frankl a feleségét. A nyári apai kapcsolattartás előtt tavaly (később ismertetendő okokból) esti hangfelvételt készítettem neki: "Én akkor is veled vagyok a szívedben, amikor nem látsz" (érzelmi tárgyállandóság, remélem). Azóta is mondja nekem, mert tudja. Most is minden létező módon törekszem védeni, óvni, támogatni Napsit. (Tegnap pedig azt is mondtam neki: Van a világon valaki, aki erősebb, mint az apád.)
Ma róla, lányocskámról akartam írni (megérdemli).
Városnézés után meccseztem egyet a nárcizmus cikk kapcsán (ellenfél nem tudja, írtam én már beadványt, sokat!), szakmai véleményem a MaNcs-on lesz, itt pedig - rosszindulatot elkerülendő, csak annyit írok róla, hogy a másik felet nem érzékelem jóindulatúnak, ******************************************* csak azért, mert this is my virtual playground.
Ezúton, előző téma kapcsán fontosnak tartom közölni az alábbi dokumentálható tényeket.
- Rendelkezem klinikai szakpszichológusi szakdiplomával + működési engedéllyel +egyéb olyan feltételekkel, amelyek tevékenységemet maximálisan legálissá teszik, és amelyek bizonyítékai annak, hogy a magyar ég alatt fellelhető tudást íme, megszereztem
- Rendelkezem három megszerzett módszerspecifikus képzettséggel (egyik a komplex művészeti terápia, mely téren 5 év, ha jól számolom, 7-8 150 órás csoport tapasztalata dokumentálható).
Éppen ezért, kedves, jóindulatúnak nem nevezhető embertársam, ha e tények bármelyikét kétségbe vonod, az rólad fog szólni (sajnos nem előzmények nélkül írom ezt - próbáld meg elfogadni kérlek, hogy minden rendben van velem, ha nem is vagyok teljes mértékben konform és problémamentes, netán hozzád képest másként gondolkodom és toleránsabb vagyok nálad).
Még egy megjegyzés (ha már rákérdeztetek). A vitát kezdeményező fél K.keresztneve a véletlen műve - nem azonos azzal, akit a blogon emlegetni szoktam (ilyen típusú motivációja nincs).
Kép: Zorn: Anya gyermekével (Iphone-ról nem tudok most ide feltölteni képeket - Graz későbbre marad).
Zene: Jobb híján Era: Mother (de lehet hogy még lecserélem)
https://www.youtube.com/watch?v=2P_SVZ6m4OY
ML is megkeresett, egy útvesztő (nem labirintus!)-generéló programot küldött :-) kedves tőle, nézzétek itt, mindig más formát ad ki.
http://www.uhisoft.hu/spl/spl.php
Ja képzeljétek miért jelölt be FB-n az angol fiú: pénzt kunyizni!!!! :-D Hát rossz helyen csengetett, mert mint tudjátok, a horoszkópom is megmondta, hogy meg tudom különböztetni a jó embereket a rosszaktól. Így történt :-) Ezúton közlöm minden nárcisztikus emberrel (elsősorban hímneművel) hogy az én családomban a gyermekszerep egy embernek dukál, és az Napsi.
